Domborzat

Legértékesebb része a Nílus-völgy 10–15 km széles termékeny folyami oázisa és 200 km széles deltavidéke, amely a Líbiai-sivatagoázisokkal, homokbuckákkal, mélyföldekkel (Kattara-mélyföld 133 m) tarkított mészkőtábla-vidéke és a Vörös-tenger árkára 2000 m magasból leszakadó Arab-sivatag mészkőből és homokból álló sivatagra és hegyvidékre osztja az országot. A már Ázsia területéhez tartozó Sínai-félszigetkopár hegyvidékét a Szuezi-csatorna választja el az ország többi részétől. Legmagasabb pontja: Jabal Kătrîna 2637 m.


Szuezi-csatorna:

Vízrajz

Folyó: Nílus. A Nílusnak Egyiptom területén nincs komolyabb mellékfolyója, csak mesterséges öntözőcsatornák ágaznak ki belőle és térnek vissza bele. Tavaszi áradását már az ókorban is nagy biztonsággal tudták előre jelezni. Az évente lerakott hordalék a trágya szerepét töltötte be az ártéren. AzAsszuáni-gát megépítésével megszűnt az áradások hordalék-lerakása.

Tavak: Legnagyobb a Nasszer-tó. Mesterséges víztározó Egyiptom és Szudán határán. Az Asszuáni-gáttal duzzasztották fel. Ezen kívül a tengerpartokon alakultak ki lagúnák, illetve a Szuezi-csatornátvezették keresztül pusztai sós tavakon.

A Szuezi-csatorna mesterséges víziút a Földközi- és a Vörös-tenger között. Gazdasági és stratégiai jelentősége hatalmas.

Nílus:

Fáraó "átka"

A fáraó átka egy közismert legenda, amely Tutanhamon sírjának felfedezése után terjedt el. 1922. novemberében Howard Carter régész és Lord Carnarvon fedezték fel a sírt. Az ókori egyiptomi temetkezési szokások része volt, hogy a sírok bejáratára valamilyen átkot írtak. Tutanhamon sírjának bejáratán a következő felirat állt: „ Gyors szárnyakon jár a halál arra,aki a fáraó sírjához mer nyúlni” A régészek nem törődtek a felirattal, és feltörték a pecséteket.


Az első halálestek:1923. április 5-én meghal Lord Carnarvon egy fertőzött szúnyogcsípéstől. Kairóban közben elterjed a pletyka, hogy a halált igazából skorpiómarás okozta. A skorpió az ókori Egyiptom egyik szent állata volt. Lord Carnarvont kórházba vitték, s állítólag többször is Tutanhamon nevét mondogatta. Majd egyszer csak felkiáltott: „Vége, hallom a hívást, készülök!” Abban pillanatban kialudtak a lámpák és (a legenda szerint) Londonban élő kutyája fájdalmasan felvonyított, majd kimúlt. A nővér elment visszakapcsolni az áramot, mire visszaért, Lord Carnarvon már meghalt. A fellahok átokról kezdtek beszélni, és ez a sajtónak köszönhetően az egész világon elterjedt. Pár héttel ezután Audrey Herbert ezredes Lord Carnarvon öccse halt meg, majd az őt ápoló nővér következett.


A halálestek szaporodása:Howard Carter kanáriját kobra marja meg, de a kígyó eltűnik. Meghalt Richard Bethell is, aki Carter személyi titkára volt, ezután az apja is meghalt. Majd Jafleur professzor halt meg, aki a sírból előkerült tárgyakat vizsgálta. Arthur Mace is meghalt, aki éppen csak belépett a sírba. Evelyn White depressziós lett, majd felakasztotta magát. Douglas Reed és Douglas Derry professzorok is meghaltak, majd őket követte Lord Carnarvon felesége. A hatóságok nyugtalankodtak, és egy őrt küldtek a sírhoz, aki szintén meghalt.




Tutanhamon aranymaszkja:

Tutanhamon szarkofágjánál talált kincsek:

Temetkezési szokások

Az ókori Egyiptomban a halottak testét mumifikálták. Alkalmazása során az emberek és a szent állatok testét bebalzsamozták. A szertartás legfõbb értelmét az adta, hogy hitük szerint a test a személyiség fontos része, és a halál utáni élet lehetetlenné válik nélküle. A halott teste és lelke nem válik el egymástól. Ha a test ép marad, a lélek is az lesz. 
Az elsõ múmiák a III. dinasztia korából maradtak fenn. Már az õskorban megfigyelték, hogy a forró homokba eltemetett holttestek nem pusztulnak el, mert a száraz klímájú homok oly módon szigetel, hogy a tetemek nem bomlottak fel, hanem kiszáradtak. Így óvták meg halottaikat. Léteztek vászonba, bõrbe csavart múmiák is, melyek szintén fennmaradtak. Késõbb, amikor már sírokat építettek, a test szabadon érintkezett a levegõvel, és bomlásnak indult. Ekkor kezdõdtek el a kísérletezések, hogy hogyan lehetne megóvni a testet a pusztulástól. Megpróbálták pl. gipsszel borítani és gyantával befesteni, ez a fajta módszer azonban nem bizonyult alkalmasnak. A Középbirodalom idején már sokkal fejlettebb technikákkal kísérleteztek, a holttesteket keleti balzsamokkal kezelték. Igazán azonban csak az Újbirodalom korában vált tökéletessé az eljárás. Ekkora már igen magas szintre fejlõdtek orvosi ismereteik, és a hódító háborúk miatt sok új anyaggal, balzsamokkal is megismerkedtek.Amikor egy ember meghalt, belsõ részeit - az agyat és a zsigereket - eltávolították, a szívet azonban benne hagyták. Az agyat egy görbe vasszerszámmal vették ki az orrlyukakon keresztül, a maradék részt pedig a beleöntött maró anyagokkal távolították el. A tüdõ, belek, máj eltávolítása egy hasi vágáson át történt. A test felsértése vallási szempontból igen kényes mûvelet volt, ezért még a kései korszakban is nem fémbõl, hanem kõbõl készült kést használtak erre a célra. A testüregekbe tartósító anyagokat, például nátront, és csíraölõ savakat öntöttek. A testet általában hetven napig tartották ilyen fürdõkben. Ekképp minden húsos részt radikálisan víztelenítettek, a test zsiradékait pedig szappanosították. A testet pálmaborral lemosták, üregeit illatosított, olajos rongyokkal és illatosított füvekkel tömték ki, fõképp esztétikai okokból.Az eltávolított szerveket külön-külön becsomagolták, és „szent edényekben”, az úgynevezett canopusokban tartósították. A canopusok négy korsó volt, fedõjük koponyaforma, többnyire Horus isten négy gyermekének fejét ábrázolta. Ez a négy isten, az emberfejű Mestha (Emset, Amset), a majomfejû Hapi, a karvalyfejû Tuamutef (Duatmuft) és a sakálfejû Kebhsennuf óvta azután a canopusokat. Õk a halottak védõistenei. Ezeknek volt egy-egy védőistennője is: Amseté Isis, Hapié Nephtys, Tuamutefé Neith és Kebsennufé Selket. Az edényeket és a testet együtt temették el. Maga a sír több részbõl állt. A keskeny bejárat után egy nagyobb szoba következett, melyben festmények, feliratok voltak. A sírkamra általában mélyen a föld alatt volt, egy függõleges kürtõn át lehetett megközelíteni, melyet általában el is torlaszoltak. A gazdagabb sírok több elõhelységet is tartalmaztak. Ezek a helységek nem tükrözték a halál hangulatát, azt az életet próbálták reprodukálni, melyben a halott élt ezelõtt, vagy amilyenben élni szeretett volna. Minél hitelesebb volt az ábrázolás, annál érzékelhetõbb volt a halott számára a túlvilágon. 
A sírkamrákat és a templomok falait hieroglifákkal díszítették, melyeket az „istenek beszédének” tartottak. A piramisszövegek általában varázsigéket és fohászkodásokat tartalmaztak, hogy segítsék a fáraók biztonságos átjutását a túlvilágra.

Halotti edények,canopusok:

Egyiptomi istenek

Az ókori egyiptomiak istenei a természet láthatatlan erőit testesítették meg. Csak néhányuk visel emberi formát, sok közülük állat (vagy részben ember, részben állat, például madár, rovar, hüllő) alakjában jelenik meg, de ezek inkább elrejtik, mint felfedik igazi természetüket.

Sok közülük ősi eredetű és a Nílus völgyének meghatározott részéhez tartozik, míg mások az egész birodalomban elterjedtek.

Néhány nagy isten már az egyiptomi történelem hajnalán is erősnek számított. Ezek közé tartozott Atum, a teremtés szelleme, Ré, a napisten, Thot, a bölcsesség és a hold istene, Hathor és Ízisz, a nagy istennők különböző formákban, Neith, harcos északi istennő, Ptah, a legfőbb teremtő erő, Szét, eredetileg déli isten, majd a sivatag és a vihar istene, később mint a megtestesült rosszindulat és megsemmisítés istene. Ezt az utolsó szerepét az motiválta, hogy állítólag részt vett testvére, Ozirisz meggyilkolásában (valójában viszonylag későn érkezett az egyiptomi panteonba, az Óbirodalom vége felé, bár vannak, akik azt gondolják, hogy az idősebb istenek az abüdoszi régióban mint Ozirisz „előfutárai” szerepeltek). Még a legnagyobb és legrégibb istenek mögött is burkoltan volt valaki, Ő, kinek neve Rejtett, egy rejtélyes, mindenható lény, akitől még a leghatalmasabb istenek is tartottak. Azt beszélték, hogy a legősibb Hórusz sólyom képében leszállt egy ülőrúdra ennek az istennek az égi palotájában.

Ezt a rejtett istent soha nem tárták a nyilvánosság elé Egyiptom története során, bár az egyiptomi istenek eredetét kutatók szerint Ámon volt az, akire az egyiptomiak néha „Rejtett”-ként hivatkoztak.

Ókori egyiptomi istenek listája

• Aken, alvilági hajós
• Aker, az alvilág kapujának őrzője
• Amentet, a halottak üdvözlője
• Ammut
• Ámon, az istenek királya
• Amszet
• Anat, az istenek anyja (ázsiai eredetű)
• Anedzsti (vagy Andzseti) - a Nílus deltájának istene, később összeolvadt Ozirisszel
• Anhur, a háború istene
• Anubisz, a balzsamozás istene - farkas vagy sakál képében ábrázolják
• Anuket, a Nílus istennője
• Ápisz, Ptah megtestesülése bika képében
• Apóphisz
• Arensznuphis, ember alakú núbiai isten
• As, a sivatag kegyes istene
• Aton, a napkorong
• Atum
• Básztet, macskaistennő, Bubasztiszban imádták, amit a deltában a tiszteletére hoztak létre. A vidámság és a zene istennője
• Bata
• Bennu, a teremtés madara
• Bész, a szerencse és a gyermekszülés védelmezője, törpe alakjában ábrázolták, főleg a későbbi időkben
• Bukhisz, szent bika, Ré és Ozirisz megtestesülése
• Duamutef
• Enneádok, a kilenc nagy oziriszi isten; az istenek tanácsa
• Geb, a Föld istene
• Hapi, a Nílus istene
• Hapi, Hórusz fia, lásd Hórusz-fiak
• Harahti Ré (Horakhty), Ré megtestesülése, mint a hajnali nap sugara
• Hathor,azonos Basztettel, a termékénység és a szerelem istennője , tehén képében jelenik meg, Íziszhez hasonlították, bár a két istennő egymástől teljesen különbözött
• Heka
• Heket (vagy Hek), békaistennő, átvitt értelemben a vizet jelenti
• Henti-Imentiu (Hentiamentiu), Abidosz ősi istene, „a Nyugatiak közt az első”; később Ozorisszal azonosították; múmia alakjában jelent meg. Anubiszhoz hasonlóan kutya vagy sakál képében is ábrázolják.
• Heper
• Herisef, a folyópartok felvigyázója
• Hnum kosfejű isten, aki a királyi gyermek fogantatásakor annak kájára ügyel (Elefantinéban imádták)
• Honszu
• Hórusz, az istenek királya a Földön
• Ihet
• Ihi
• Imiut
• Ízisz, Hórusz anyja, varázsló istennő
• Juszaaszet, teremtő istennő
• Kebehszenuf
• Kebehut
• Maat, az igazság és a rend úrnője
• Mafdet, a skorpiók és kígyók istennője
• Mefnut, oroszlánistennő
• Mehit
• Menkeret
• Meretszeger, a királyok völgyének őrzője, kígyóistennő, nevének jelentése: „csendet szerető”
• Meskent, a gyermekszülés istennője
• Min, a termékenység istene
• Mnevisz, bika képében megjelenő isten (lásd még: Ápisz és Bukhisz)
• Montu, napisten és harcos, sólyom és bika képében is megjelenhet
• Mut, Ámon hitvese, keselyűistennő (fő kultuszhelye Thébában volt)
• Nebethut (Nephtüsz),
• Nebtuu
• Nehbet, az istenek erejének keselyűistennője
• Nehebkau
• Néith, a háború és a temetés istennője, a korai időktől kezdve egymást keresztező nyilak jelképezték
• Nemti
• Nofertum vagy Nefertum, Hórusz, lótuszvirágban született gyermek képében
• Nun, a kezdetek vizének, a mélységnek megszemélyesítője, ahonnan az istenek legkorábbi generációi születtek (éjszaka a Nap, amikor az Alvilágban utazik, meglátogatja Nunt)
• Nut, az ég istennője, aki minden este lenyeli a Napot, majd reggel újjászüli
• Onurisz, lásd: Anhur
• Ozirisz, a halottak ura
• Pahet, az asszonyok ereje
• Ptah, a legősibb teremtő isten, ember alakban ábrázolták, de bikaként is megjelenik
• Ptah-Szóker-Ozirisz, lásd: Szerápisz
• Rat-Taui
• Ré, napisten
• Seszemu, a bor istene
• Su, a levegő istene, különösen Heliopoliszhoz kapcsolódott
• Szahmet, Szehmet, oroszlánfejű istennő, Ptah hitvese, hathor egyik alakja
• Szatet
• Szelket, skorpióistennő, a király koporsójának védelmezője
• Szerápisz, korábban Ptah-Szóker-Ozirisz, Ptah megtestesülése, összefonódva Ozirisszal, különösen Szakkara régióban volt fontos. Később, görög hatásra Szerápisszal azonosították, aki az égbolt szakállas bölcs istene
• Szesat, az írás, az építészet és az olyan föld mérésének istennője, ahová templomot szándékoztak építeni
• Széth, a káosz istene
• Szobek, az istenek őrzője, krokodilisten (különösen a XIII. dinasztia idején volt népszerű a királyok körében, akik a nevét a nevük részévé tették)
• Szóker, Memphiszben a halottak istene; később összekapcsolták Ozirisszal és Ptahhal, akikkel közösen a Ptah-Szóker-Oziriszistenséget alkották
• Szopdet, a határok őrzésének istennője, a Szíriusz csillag
• Taweret, Taurt, a terhesség és szülés istennője, hátsó lábain álló vízilóként ábrázolták
• Tefnut, a csapadék istennője, Szekhmet egyik megjelenési formája
• Thot, a bölcsesség és a hold istene. Íbiszként vagy kutyafejű páviánként ábrázolták. A civilizációt hozta el az embereknek.
• Uadzset, kobraistennő
• Upuaut, Abidosz kutya-istene; a temetőkhöz kapcsolódik. Nevének jelentése: „Az utak megnyitója”. Szerepe a halott elkísérése a ítélethozatalhoz.

Kultúra

A főváros, Kairó, Afrika legnagyobb városa, évszázadok óta kulturális, oktatási és kereskedelmi központ.

Egyiptomban mind az iszlám, mind a kereszténység befolyása meghatározó. Az Al-Azhar Egyetem a legrégebbi iszlám felsőoktatási intézmény: 970 körül alapították az azonos nevű mecsettel együtt. A Kopt Ortodox Egyház mintegy 50 millió hívőjének vezetője az alexandriai pátriárka.

Bár nem túl gazdag ország, Egyiptomban nem kevesebb mint 30 műholdas csatorna üzemel, és évente több mint száz film készül, immár az új stúdiónegyedben is, amelyet „a Kelet Hollywoodjának” neveznek. A filmiparban fő versenytársai a térségben a Perzsa-öböl államai és Libanon. Az arab országok közül egyedül Egyiptomban található operaház.

Élővilág, természetvédelem

A Nílus-völgy rendkívül sűrűn lakott, évezredek óta mezőgazdasági művelés alatt álló terület. A sivatag viszont szinte lakatlan, de a növény- és állatvilágnak is kedvezőtlen környezet.

Éghajlat

Egyiptomnak sivatagi éghajlata van, kivéve a Földközi-tenger partvidékét, ahol száraz szubtrópusi éghajlat alakult ki. A Földközi-tenger környékén télen hullik csapadék. Északról dél felé haladva egyre szárazabb lesz a levegő, és egyre nő a hőmérséklet. Amíg Alexandriábanaz átlagos évi csapadékmennyiség 184 mm, addig ez az ország déli részén még az 5 mm-t sem éri el. Az 1000 méternél magasabban fekvő területeknek magashegységi jellege van.

Vízrjaz

Folyó: Nílus. A Nílusnak Egyiptom területén nincs komolyabb mellékfolyója, csak mesterséges öntözőcsatornák ágaznak ki belőle és térnek vissza bele. Tavaszi áradását már az ókorban is nagy biztonsággal tudták előre jelezni. Az évente lerakott hordalék a trágya szerepét töltötte be az ártéren. AzAsszuáni-gát megépítésével megszűnt az áradások hordalék-lerakása.

Tavak: Legnagyobb a Nasszer-tó. Mesterséges víztározó Egyiptom és Szudán határán. Az Asszuáni-gáttal duzzasztották fel. Ezen kívül a tengerpartokon alakultak ki lagúnák, illetve a Szuezi-csatornátvezették keresztül pusztai sós tavakon.

A Szuezi-csatorna mesterséges víziút a Földközi- és a Vörös-tenger között. Gazdasági és stratégiai jelentősége hatalmas.